Köszi a véleményeket! Camilla tölled is örülnék véleményeknek.
2. fejezet
Én és a macskám
Saya a lábamhoz dörgölödzöt. Valószínüleg egy kis csemegére vágyott. Így hát megindultam a szekrény felé ahol a macska eledelt tartottam. Ám ekkor olyasmi történt amire magam sem számítottam.
- Lehetőleg májasat csirke hús darabokkal az a kedvencem. De lehet csak mája is. - Azt hittem bele őrültem az egyedül létbe és már rémeket látok, de nem a macskám tényleg beszélt. Ott ült előttem és nagy okos szemekkel nézet engem. - Mi a baj Isobelle? Elfogyott az eledel? Vagy miért szemlész engem ilyen rémült képpel?
- Te beszélsz!
- Persze mindig is beszéltem. Nem értem ez miért baj. Te is beszélsz hozzám.
- De az más.
- Miért lenne más?
- Mert az állatok nem beszélnek.
- De mint hallhatod ez butaság. Hol késik a májas nasim? - a hátára feküdt és egy legyet kezdett el csapkodni. Gyorsan elő vettem a tálját, elöblítettem, majd bele borítottam a zacskó tartalmát és le raktam elé. Ez még nállam is ki csapta a biztosítékot. Csendesen figyeltem ahogy majszol. Hirtelen az ölembe ugrott. Együtt nevettünk és örültem, hogy nekem van ez a pici barátom.
 |
Ő lenne Saya.
|
 |
| Ez még az előző fejezethezz van. Ez lenne az a kép amit Isobelle szorongat. |
