1. fejezet Vissza emlékezés

A múltban:

- Apa ki ez a képen? Olyan ismerősnek túnik. Szerintem hasonlít rám. Nem?
- Nem tudom ki ez. Hol találtad a képet?
- Itt volt a földön. Meg tarthatom? Aranyosnak túnik rajta a lány. - azt
nem mondtam, hogy még azért szeretném megtartani, mert úgy éreztem ismerem ezt a lányt.
- Persze, de most menj órára.

Jelen:

A kép ki eset a kezemből és a földön landolt. Máig nem tudom ki van a képen, de azt igen, hogy az nap apám nem volt velem őszinte. Szeretetből kevesebbet kaptam mint tanításból. Soha nem volt anyám és azt hiszem apám sem. Csak tanítóm. Talán ezért nem tudom a mai napig sem mi a célom. Nem volt aki terelgessen, nem volt aki elíndotson a helyes úton. Nem volt soha saját utam csak a begyakorolt, szabályszerű lépéseket ismerem. Ezért megyek most a saját fejem után. Azt sem tudom most hol vagyok. Csak én és a macskám. Ennyi biztos pont van az életemben.

Bevezető

Azt hiszik az emberek, csodálatos, ha ember feletti varázs erővel rendelkezel. Azt hiszik nincs hátol ütője, de van. Soha nem tudod mikor hívnak munkára. Mikor épp betegen fekszel? Nem baj! A munka a legfontosabb. És hogy mi a munkám? Dzsín vagyok.

Azt hittem ez a hejes út, hogy teljesítsem a célom. Azt tudni kell, hogy ha egy dzsín a megfelelő útján jár, nem tér el a kijelölt útról akkor az átlag életkor 10 év. De van hogy egy dzsín ( mint mondjuk én ) valamijen okból ki folyólag nem öregszik. Senki se tud rá magyarázatot adni. Egyesek szerint azért áll le a növekedés, mert nem a célunk írányába haladunk. Én is így vallom és elhatároztam, hogy megkeresem a célom.