2011. április 27., szerda

1. fejezet Vissza emlékezés

A múltban:

- Apa ki ez a képen? Olyan ismerősnek túnik. Szerintem hasonlít rám. Nem?
- Nem tudom ki ez. Hol találtad a képet?
- Itt volt a földön. Meg tarthatom? Aranyosnak túnik rajta a lány. - azt
nem mondtam, hogy még azért szeretném megtartani, mert úgy éreztem ismerem ezt a lányt.
- Persze, de most menj órára.

Jelen:

A kép ki eset a kezemből és a földön landolt. Máig nem tudom ki van a képen, de azt igen, hogy az nap apám nem volt velem őszinte. Szeretetből kevesebbet kaptam mint tanításból. Soha nem volt anyám és azt hiszem apám sem. Csak tanítóm. Talán ezért nem tudom a mai napig sem mi a célom. Nem volt aki terelgessen, nem volt aki elíndotson a helyes úton. Nem volt soha saját utam csak a begyakorolt, szabályszerű lépéseket ismerem. Ezért megyek most a saját fejem után. Azt sem tudom most hol vagyok. Csak én és a macskám. Ennyi biztos pont van az életemben.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon kár,hogy ilyen rövid az első fejezet!!!

    A következő legyen hosszabb!egyébként nagyon ttetszik.

    VálaszTörlés